Kenssing hatalmas település volt,közepén égbenyúló tornyaival hivalkodott Heonlia legszebb vára.
Pelyhes állas férfiú tekintett ki a kertbe. Ismét elfogta a féltékenység,ahogy húgát nézte. Bárcsak ő is vele tarthatna...
Megrázta a fejét,hogy kiűzze ezeket a gondolatokat belőle. Sokkal többet ér a dárok nyelve,mint holmi bújócska a lugasban. A gyermek egy nap talán hozzá tud menni egy arisztokratithez és szüleik megnyugodhatnak. Bár kételkedik a frigyben,túl szabadjára engedik a lányt. Ő viszont nemsokára elfoglalhatja méltó helyét ősei termében. Heonliának tanult,keménykezű uralkodóra van szüksége. Ugyan mi lenne belőle,ha a szabad ég alatt töltené a napjait,s nem mentorával a könyvtárban? Holmi bolondos játékmester? Húgából sosem lesz több,mint ami : engedetlen nőszemély.
Phillip gondolatait találta bizonyítani,mikor a nevelőnő rémülten kiáltott fel a kertben:
- Ifjú hölgy,azonnal jöjjön le arról a fáról!
A válasz csupán hangos kacagás volt,s bár a kislány megtette,amit kért tőle a gardi,nem egészen úgy,ahogy azt elvárta volna. Hosszasan hintázott egy kinyúló ágon,majd egyszerűen fogta,s elengedte. A gardi a szívéhez kapott. Szent Morgana,ez a gyermek egyszer a sírba viszi! Hogy lehetett ennyire naiv,mikor megtiszteltetésnek érezte,hogy éjjel-nappal gondoskodjon a királyi pár szeme fényéről? Hát egy malac hamarabb fog úri hölgyként viselkedni,mint Roxanne hercegnőként!
A nevelőnő karon ragadta a kislányt. Most aztán irány a szoba! Egy óra múlva vacsora,de a kislány úgy néz ki,mint egy pórgyerek. A ruhácskája koszos,a cipőjét valahol levette. Haja telis-tele levelekkel. Holnap első dolga lesz beszélni a királynéval,ez így nem folytatódhat! Ha nem fegyelmezik meg végre,még Szent Morganara sem fog sohasem hallgatni az ifjú hölgy.
De a királyné csupán mosolygott Hannington gardi felháborodott beszámolóin. Még gyermek,hadd élvezze a játékot. Később már úgysem teheti. De azért a vacsora előtti órákat Roxanne ezentúl édesanyjával töltötte,hol varrással,hol zongoraleckékkel.
Roxanne 7. tele köszöntött be,mikor kibontakozott a ház népe előtt a tehetsége. Egy nap ismét elfutott nevelőnője elől,s hogy fivérét is bosszantsa,egyenesen a könyvtárba robogott be. Vagyis csak akart. A folyosó végén bal helyett jobbra fordult. S amint belépett a helyiségbe,nem is akart visszafordulni. Még sosem járt ebben a teremben. Némileg hasonlított a könyvtárra,csakhogy itt a könyvek egymás hegyén-hátán álltak a földön. Nem látott senkit a közelben,így lehuppant a poros padlóra,s fellapozta az első vaskos kötetet,ami a kezébe került. Ugyan még alig sajátította el az olvasás tudományát,de azt rögtön észrevette,hogy nem az anyanyelvén íródott.
- U... tata... - kezdte el kibetűzni az egyik szimpatikus sort. - ...pool... h... gu... rd... o... f... lo... we... ns... - Magával megelégedve olvasta össze,amire jutott. Annyira el volt foglalva,hogy fel sem tűnt neki a férfi,aki időközben a háta mögül figyelte,vajon mire jut a kislány.
Mindig is sejtette,hogy van tehetsége,már akkor megérezte benne az erőt,mikor megáldotta az újszülöttet. Generációk óta eltűnt a királyi családokból a mágia. De talán ez a lány... Ő lehetne az új reménysége a Királyságnak.
- Utatapool h gurdo flo wens - olvasta ki Roxanne hangosan,folyékonyan.
Nagyra nyílt szemekkel figyelte,amint az arca előtt egy apró szikrából kezdett kinőni egy szár,majd levelek. Végül pedig selymes fényű,vörös szirmok. A liliom egyenesen a hercegnő kezébe hullott. Hangos kacagással nyugtázta.
Jókedve még akkor sem tört le,mikor a férfi egyenesen a trónterembe vezette be,s összehívatta a családot. Phillip elégedetten könyvelte,hogy húgát maga Ventresca morta tartotta a helyén. Ha már őt is kiakasztotta a csínyeivel,vége a felhőtlen szórakozásnak. Ez felett már a szüleik sem nézhetnek el. Igazán meg kell végre fegyelmezni a lányt! A viselkedése rossz fényt vet az egész udvartartásra!
Ventresca morta mély baritonja töltötte meg a helyiséget.
- Conrad,Therese! Rajta kaptam az ifjú hölgyet,amint a szobámban tartózkodott.
A trónherceg arcán elégedett mosoly terült el. Ezt nem fogja megúszni büntetés nélkül!
- Feltétlenül látniuk kell valamit! - folytatta a főmágus,s a kislányhoz fordult. - Emlékszik még,amit olvasott? - Bólintás. - Ismételje meg!
- Utatapool h gurdo flo wens - mondta Roxanne fennhangon.
A megilletődött csendben a kislány a szüleihez lépkedett,s felnyújtotta a vörös liliomot.
- Mama,ez a magáé!
- Ó,Jóságos Morgana! - suttogta el a királyné,miközben a virágot forgatta oda-vissza. Ez tényleg a valóság? A kislánya valóban mágiát használt? Egy Figueroa? Hát nem veszett ki a varázslat szikrája vérükből?!
Phillip trónherceg korábbi elégedett vigyorát bosszúság,irigység váltotta fel. Ez így egyáltalán nem helyes! Ezt neki kellene tudnia megtenni. Miért a nevelhetetlen húga kapta ezt a csodás ajándékot?! Ő lesz a király,az Ő dolga lenne visszahozni a mágiát a családba!
Phillip csendesen fortyogva hagyta el a termet,ahogy a kis bitorlót közre fogva szülei és a morta a jövőbeni taníttatásról kezdtek el tanakodni.
Nem. Ő,Phillip Torre Figueroa trónherceg nem fogja ezt ennyiben hagyni! És azt is tudja,kihez fog fordulni.
